Afrikai vándorsáska tempura bundában
Az afrikai vándorsáska nem hiába nagy kedvencem. A Tóra négy ehető sáskafajt említ meg. Valószínűleg azért, mert tiszta állatnak tartják, ami egészséges növényekkel táplálkozik, nem pedig a szemétben él. Gyanítom, hogy praktikus oka is van a sáskafogyasztásnak: a sáskajárások hatalmas pusztításokat okoztak, így a helyiek próbáltak valamit profitálni a károkból (kézenfekvő volt, hogy hálóval befogják őket).
A tempura bunda nagy kedvencem, mert a sáska alapvetően sörkorcsolya jellegét tompítja (sokan panaszkodnak rá, hogy száraz), mivel viszonylag magas fokon kap hőt (180-200 °C ), de a bunda kérget képez, védelmezi, így nedvességtartalma megmarad.
A tempura tésztának több receptje is kering, ki-ki a maga módján ízesíti, nekem az alábbi vált be:
- 3 evőkanál fehér liszt
- 3 evőkanál kukoricaliszt
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- 1 csipet só (ízlés dolga)
- 1 tojás
- 50 ml jéghideg víz (akár jégkockával is ki lehet pótolni, azonban ügyelni kell, hogy ne híguljon túl)
A tempura tészta akkor jó, ha nem túl sűrű, viszont nem annyira híg, hogy leperegjen a sáskáról.
A sáskákat fagyasszuk le, majd fagyott állapotban távolítsuk el a szárnyakat, lábakat (így sokkal könnyebb, nem szakad annyira). Mossuk meg, majd kicsit itassuk fel a nedvességet törlőkendővel, forgassuk meg lisztben (ettől fog rá tapadni a tészta).
A kókuszzsírt (viszonylag semleges az íze) hevítsük fel 180-200 °C-ra.
A sáskákat alaposan mártsuk bele a tésztába (akár benne is hagyhatjuk). Majd óvatosan emeljük ki, hogy sok tészta maradjon rajta, és gyors mozdulattal rakjuk bele a forró olajba.
Ha ügyesek voltunk, akkor egy amorf kérget kapunk, ami alaposan felpuffad és ropogós.
2-3 percig (amíg aranybarna nem lesz) kell sütni, közben egyszer megforgatni, hogy mindkét fele megsüljön.
Salsa szószba mártogassuk! Egészségetekre!
Ha a Fókusz, Peller Anna és Lukács Misi lenyelte, Ti is le fogjátok! 🙂