Mióta entomofágia körökben mozgok, értesülök ilyen-olyan innovációkról. Az ENSZ is elhintette 2013-ban, hogy milyen jó lenne az ehető rovarokkal csökkenteni az ökológiai lábnyomot, viszont további kutatások szükségesek az emberi fogyasztáshoz történő előállításhoz, illetve olyan tenyésztési eljárásokat érdemes kidolgozni, amelyek valóban fenntarthatóak.
A házi tücsök esetében elindult egy vita, mi szerint nem is annyira környezetbarát az előállítása. A takarmányhasznosulási rátákat vizsgálva bebizonyosodott, hogy a megfelelő protein összetétel eléréséhez baromfi takarmánnyal kell etetni az állatokat, nem organikus hulladékkal, ami már nem kifizetődő.
Amikor a fekete katonalégyre (Hermetia illucens) rábukkantam, arra gondoltam, hogy ez az a faj, amire nekünk szükségünk van! Külföldön annyira nem népszerű, mint a többi ehető rovar, de találtam két kutatót: Katharina Unger, Bui Bjarmar Adalsteinsson, akiknek volt projektjük a legyekkel.
Hogy miért is annyira szuper ez a jószág?
Nyugaton már a 90′-es években betörtek a mezőgazdaság területére. Előnyei azok, hogy rendkívül szívós fajról van szó, ami falánk, és ennek köszönhetően a dögöktől, éttermi hulladékokon át, a trágyáig mindent lebont, a végtermék pedig egy steril biomassza (maga a lárva), amit állatokkal (csirkékkel, disznókkal, halakkal…) feletetnek.
Falánkságát reprezentálja, hogy 24 óra leforgása alatt 25-500 mg hulladékot pusztít el egy lárva.
Mivel etethetőek?
Friss hulladékkal, rothadó gyümölcsökkel és zöldségekkel, kávéval, babbal, cellulózzal, szeszipari gabonával, hal belsőségekkel, hullákkal (bírósági célú preparálás), állati trágyával és emberi ürülékkel…
A fejlődő országokban a higiéniai megoldások igen kezdetlegesek, a latrinákban keletkező emberi ürülék gyakran fertőzi a talajt, helyi ivóvizeket, hasmenéses megbetegedéseket okozva (E.coli, vérhas, hepatitis A, stb.).
Az állattartás során képződő trágya helytelen kezelése is igen veszélyes lehet, mivel a talajon keresztül a talajvizeket elérheti, illetve áradások során a természetes vizeket. Gondoljunk csak Amerikában a sertés farmok által előidézett Pfiesteria-járványra.
A lárvák akár erre a problémára is megoldást jelenthetnek, mivel antibakteriális enzimet termelnek emésztő szervrendszerükben, és nem hordoznak emberre veszélyes patogéneket. A bomló szerves anyagokban a házilegyek (Musca domestica) elszaporodását is gátolják, mivel annyira “invazívak”, hogy mindent felesznek maguk körül.
Mennyire táplálóak a lárvák?
- 40-44 %-os proteintartalom
- 10-25 %-os zsírtartalom (laurinsav, palmitinsav, oleinsav, omega-3)
- 5-8 %-os kalciumtartalom, 0,9 %-os foszfortartalom
A lárvák tápanyag-összetétele nagyban függ a takarmánytól, amivel etetik őket. Például halban gazdag étrend hozzájárul az omega 3-as zsírsav tartalomhoz.
Na de hogy kell tartani őket?
A Bogárétel Alapítvány decemberben kezdett el foglalkozni ezekkel a jószágokkal. Hulladékgazdálkodási projektünk részeként a helyi piacról hozott organikus, és háztartási ételhulladékokkal etettük őket.
Először lassan indult el a legyek szaporodása, belefutottunk problémákba, melyeket utána korrigáltunk. Tenyésztő berendezésünkben a legyek 30 fokon, 50-70 %-os relatív páratartalomban szaporodnak. Igen produktívak, amennyiben a feltételek kedveznek számukra: egy nőstény 300-400 petét rakhat le.
105 óra alatt kelnek ki a petékből a lárvák és 7 fejlődési stádiumuk van, míg léggyé nem válnak. Amennyiben a komposzt elég lédús, pre-pupális fázisban a lárvák elindulnak szárazabb helyre (“kiszelektálják magukat”) a komposztáló ládán kívülre. A száraz helyen bebábozódnak 3 napra, majd kikelnek. Légyként 2 napig még nem szaporodnak. 3 napig tart a párzásuk, másik 3 napig a peterakás, így elméletben 8 napig élnek. Szájszervükkel nem táplálkoznak, de a nedvességet valahogy felveszik, ezért érdemes nekik cukros vizet adagolni.
Jó esetben 14 napig komposztálnak, ilyenkor érdemes etetni őket fehérje, szén-hidrát dús táplálékkal, hogy szép nagyra nőjenek (2 cm-esre is akár). Ha nem kapnak elég táplálékot a lárvák, illetve sokan vannak, hajlamosak a “szökésre”, vagyis idő előtt bebábozódnak, és jóval kisebb méretűek lesznek.
Tartásuknál érdemes figyelni arra, hogy a szellőzés megoldott legyen, mert különben szintén szöknek, vagy berohadnak, megfulladnak a komposztálás során képződő gázoktól (szén-dioxid, metán).
Jelenleg a Bogárétel Alapítvány szeretne elindítani egy közösségi projektet, melynek célja az lenne, hogy a katonalégy lárvák fogyasztásával kapcsolatos kísérleteket folytassunk, illetve hulladékgazdálkodást végeznénk közösen, több szervezettel összefogva. A lárvák egy részét jótékony célokra használnánk fel. Ehhez keresünk befogadó helyet.